Valódi meglepetéssel szolgált Sopron művészköreinek és nem utolsósorban a közönségnek Fejér Zoltán festőtermi kiállítása. A rábaközi táj iránt érzett szeretetét, a népi kultúra idézetét és a magyar sors kérdéseinek boncolgatását-már korábban is felfedezhettük festészetében. Mostani tárlatán azonban a formai és gondolati megérlelődés kifejezőbbé vált. Sajátosan modern eszközrendszerével meglepően ötvözi a népi ízléskultúra felületi struktúráit és színvilágát. Kötődése a természethez, a magyar hagyományokhoz minden eddiginél karakteresebb kifejezést ölt. A tájképi hangulatokba finoman helyezi bele a népi szimbólumokat. Ezáltal ritkán tapasztalt puha felületeket, pasztelles felszínt és színgazdagságot hoz létre, amit korábbi pályaszakaszának táblaképein még nem tapasztalhattunk. Kísérletező, tudásszomjtól hajtott művészi alkata ugyanis ek
koriban a harsányabb színvilág, a fényeffektusok és optikai játékok erőteljes felhasználásának irányába sodorták.
Ahogyan maga is vallja: impressziók helyett most erősebb valőrökkel dolgozik, hűen idézve a népi forma-és színvilágot, ugyanakkor a természet új struktúráinak felfedezésére is törekszik. Itt nyomon követhető a folyamatosság, hiszen pályájának kezdetétől több száz vázlatot, tanulmányt készített a természetben, felfokozott koncentrációval a művészetért való állandó küzdelemben építette fel, alapozta meg mesterségbeli tudását.
Mostani alkotói szereplésben külön is elismerést érdemel műveinek gondolati gazdagsága. lgy „Pacsirta" című alkotásában a kasza, a kuglóf és a három boglya egységében a természetszépségéért érzett aggodalma tör elő. „A nyári emlékcsendélet" újabb kiáltó aggodalom a szarkalábas, búzavirágos rétért. Mint ahogy a békázó gólya a tájba borult csendélet az enyészet, az elmúlás fájdalmát üzeni számunkra. A rózsaszín falu a távolról szemlélődő városi ember hamis képzetét leplezi le. A nosztalgia, a letűnt paraszti életforma iránt érzett rokonszenv tölti meg mondanivalóval „Nyulak útja, Tájposzteres kirakat, Rábaközi angyal, Madaras csendélet, Mellény galambpárral, Eltűnő házak" című festményeit.
Fa gömbsátorban című alkotása különleges próbálkozás. Ebben az esetben Fejér Zoltán ugyanis azt érzékelte-ti számunkra, hogy a modern mesterséges fények (reklámok, autólámpák, reflektorok) hogyan módosítják a népi színvilágot. Illetve ez a beavatkozás milyen új fény- és színjelenségeket, színvariációkat eredményez.
Talán a legkiemelkedőbb gondolati kifejezést hordozó „Emlékgolgota" című alkotással érdemes leginkább befejezni ezt a rövid tárlatsétát. A művészi megérlelődé sének egyik legnemesebb hordozója: a népi ihletésein túl immár a magyarság drámai sorskérdéseit faggatja. Egyben a művész küzdelmét és szenvedéseit is felidézi, tehát önvallomásként is felfoghatjuk.
Fejér Zoltán tárlata november 6-ig várja látogatóit a soproni Festőteremben.
Kuntz Zoltán
AJÁNLOM AZ OLDALT
