Nézegetem Fejér Zoltán képeit, igyekszem elolvasni róla mindent, ami csak hozzáférhető. Adatszerűen vajmi keveset tudok róla. Tudok annyit, hogy egy városból indultunk: ő ugyanis Pécsett végezte a Tanárképző Főiskolát, magam pedig mint szülővárosomban éltem ott néhány évtizedig.
Alkotó embert jelzők börtönébe beszorítani amúgy is képtelenség, Fejér Zoltánról szólva sem az jut az eszembe, hogy mi minden lett pályája során, hanem - mondunk ilyet.' - sokkal inkább az, hogy mi nem lett. Nem választotta például a nyilvánvalóan könnyebb, egyszerűbb művészi utat, és nem vált például vedutafestővé. Bár jó néhány kiadványt illusztrált, nem nyelte el az alkalmazott grafika, mert mások írására figyelve is képes volt megtartani egyéniségét. Művészetének egyik korszakában rábaközi tájminiatúrákat, egy későbbi időszakában pedig csendélet-allegóriákat alkotott, ennek ellenére sem esett a tájképfestők csapdájába, és sosem vált modorossá. Nem lett szépelgő aktmodellek megörökítője, és nem lett marháskodó diákok kiszolgálója. Több önkormányzat díját magáénak mondhatja ugyan, mégsem sorolt be az udvari festők közé.
Fejér Zoltán egyszerűen hiteles képalkotó volt és maradt. Ennél nagyobb bókot nem tudok.
Kívánom neki, hogy őrizze meg magát olyannak, amilyennek megismertük.
Sz. Koncz István
Szerkesztő
Jelenkor Irodalmi és Művészeti Folyóirat
A Full-Sopron Team tagja
Ich betrachte mir die Bilder von Zoltán Fejér und versuche, alles Zugüngliche über ihn zu lesen. Ich kenne seine persönlichen Angaben kaum; ich weifd nur, dass wir aus derselben Stadt kommen, er hat nömlich die Püdagogische Hochschule in Pécs absolviert, wöhrend ich einigeJahrzehnte hier, in meiner Geburtsstadt lebte.
Es ist sowieso unmöglich, eine schöpferische Persönlichkeit ins Gefdng
nis der Attribute hineinzupferchen, und wenn ich über Zoltán Fejér spreche, denke ich nicht daran, was alles er wührend seiner künstlerischen Laufbahn geworden ist, sondern vielmehr daran, was er nicht geworden ist. Zum Beispiel hat er nicht den offensichtlich leichteren, einfacheren künstlerischen Weg der Vedutenmalerei gewühlt. Obwohl er viele Bücher illustrierte, wurde er nicht von der angewandten Graphik verschlungen, da er seine individuelle Persönlichkeit auch trotz der Konzentration auf andere nicht aufgab. In einer seiner künstlerischen Epochen malte er Landschaftsminiaturen aus der Rábaköz, spciter Stilleben Allegorien, aber fiel trotzdem nicht in die Falle der Landschaftsmaler und wurde nicht manieriert. Er ist veder zum Verewiger schöntuerischer Aktmodelle, noch zum Handlanger blödelnder Studenten geworden. Er hat zwar künstlerische Preise von mehreren Kommunen erhalten, sich aber nicht den Hofmalern angeschlossen.
Zoltán Fejér war und blieb ganz einfach ein authentischer Bildsehöpfer. Ich weif3 keingröferes Kompliment.
István Sz. Koncz
Herausgeber
Jelenkor Literarische und Kunstzeitschrift Mitglied des Full-Sopron Teams
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
